Életem elmúlt szakaszában nagyon sok dolog történt velem. Számtalan tudás érkezett hozzám, melyeknek egy része írásos, másik része nagyrészt mester-tanítvány láncolatból származó ősi tan, mely abban segített nekem, hogy a zsigeri tudásomat, a tudatosság szintjére emelje fel. 

Kicsit leegyszerűsítve úgy is megfogalmazhatnám, hogy egyszer csak mellém szegődött az információ, és rám volt/van bízva, hogy mit kezdek vele.  

Sok tudást befogadtam, sok tudás elment mellettem, és azt érzem, hogy hatalmas olyan tudás van bennem, melyre még mindig nincs kellő rálátásom. Talán még nem állok készen arra, hogy a tudatom szintjén, a helyén tudjam kezelni ...és persze, van olyan is melyről nem tudok írni, mert ...ahogy egy virágzó tavaszi rét illatait sem lehet szavakba önteni, úgy ezt sem!

A környezetemben lévő emberek, akikkel napi kapcsolatban állok sokszor megkeresnek, majd a beszélgetés, esetleg egy érintés végén csak annyit mondanak: Ez jó volt, jól esett, köszönöm!

Egy ideig számtalanszor feltettem a kérdést magamnak, hogy mit is érezhetnek, mit is adhatok nekik olyat, melyről a tudatom szintjén mit sem tudok? Ez a kérdés egy ideje elmaradt, hiszen a válasz, az EGO műve lenne, és ki tudja, hogy tükröződne-e benne a valóság!?! Válaszok generálasa helyett, inkább örömmel tölt el, hogy adhattam valamit olyat, mely különféle minőségű jó érzést generált. 

...és lehetséges, hogy a megoldás egyszerűbb, mint gondoljuk. A szeretet, a figyelem, és az elfogadás csodákra képes! Figyeld meg, hogy amikor szeretet adunk másoknak, az mindig visszajön. Viszont ha neheztelünk, haragszunk, dühösek vagyunk valakire, még több lesz ebből az életünkben. Mindenki nem lehet a barátunk, s ha már nem bírunk jó érzéseket táplálni valaki iránt, egyszerűen el kell fordulni tőle, mindenféle rossz érzés nélkül. Egyszerűen Ő már nem tartozik az életünkhöz. Szabadon kell elengedni a saját útjára, menjen boldogan az Ő életében... mi pedig a miénkben, hiszen odaadtunk egymásnak mindent, mit adhattunk! 

Mindig az számít, ami iránt jó érzéseket táplálunk, mert akkor a saját életünk is boldogabb lesz...